állatos mese

A melegszívű medve, miközben az erdőt járta, minden útjába kerülő élőlényt megölelt, még azokat is, amelyeket a medvék inkább felfalni szoktak. De legeslegjobban a fákat szerette ölelni.

Varga Katalin ismert meséje, amely többek között a Mosó Masa mosodájában is olvasható ebben a kiadásban önálló lapozgató formájában tartalmazza a legkisebbeknek szóló történetet. Radvány Zsuzsa színes, hangulatos rajzai keltik életre az erdő apró állatait, a békát, a cinkét, a szarvasbogarat, a hangyát, a pockot, "akik" találnak egy kesztyűt, és abban azonnal berendezik otthonukat.

Paulovkin Boglárka eddig elsősorban könyvillusztrációi okán volt ismert, a mostani, kicsiknek szánt kötetének azonban nemcsak a rajzait készítette el, hanem az illusztrációk mellett olvasható szöveget is ő írta meg.

A szelíd jávorszarvas, mivel mindentől fél, barátai, a medve és a hód legnagyobb bánatára, semmilyen közös játékban nem vesz részt. Nem síel, ha havazik, nem tapicskol a pocsolyában, ha esik az eső, nem ereget sárkányt, ha fúj a szél. Érzi, hogy nincs ez így jól, ezért egy napon vitorlát bont és elhajózik, hogy megtalálja önmagát.

A kanadai illusztrátor három mesekönyve (A hebrencs hód, A jámbor jávorszarvas, A melegszívű medve) külföldön már óriási sikert aratott a gyerekolvasók körében. A történet kedves, nagyon szerethető főszereplői a hód, a medve és a jávorszarvas jó barátok és bár mindegyik kötetben találkozhatunk velük, a meseszövés okán önálló alkotások főszereplőivé lépnek elő.

Zelk Zoltán sok-sok színes képpel kísért vidám verses meséje A három nyúlról, "akik" az erdő olyan nagy vadjait kényszerítik menekülésre, mint a róka, a farkas, a medve, sőt jöttük hallatán még a vadász is futásnak ered – remek szórakozást ígér a kicsiknek

A jeles erdélyi folklorista, a Maros megyei Kibéd meséinek földolgozója ismét gyarapította a Kis-Küküllő mentén fekvő falu ma is elven szájhagyományozású prózakincsének maradandóan rögzített anyagát. A többnyire idős emberektől fölgyűjtött harminc népmese a prózai folklór csaknem minden típusát reprezentálja helyi változatban.

Heltai Gáspár legnevezetesebb munkája, az 1556-ban megjelent Száz fabula című állatmese-gyűjteménye. Nem Aiszóposz eredeti szövegéhez nyúlt vissza, hanem a Stainhövel­-féle német kiadást választotta mintául, de a fordításoknak nem sok közük van az eredetihez. Életet vitt beléjük, magyar környezetre formálva írta át őket (pl. A keselyűről, varjúról és csigáról).

Leonardo da Vinci, a reneszánsz polihisztora ez alkalommal tehetségének egy kevésbé ismert oldalát mutatja meg az utókornak. Fabulái – állat- és növénymeséi – először kerülnek a magyar olvasók elé Rofusz Ferenc Oscar-díjas rajzfilm-rendező művészi összeállításában és Szálinger Balázs József Attila-díjas fiatal magyar költő műfordításában.

Károly egy kevésbé figyelmes szemlélő számára nyúl, pedig ő lelke mélyén egy valódi kutya. Ebből a kettősségből fakadóan sehol nem találja a helyét, s nekünk, olvasóknak – akik a papír másik oldalán vannak – panaszkodja a sehová sem tartozásának történetét. Habár abban is néha elbizonytalanodik, van e valaki a másik oldalon, hiszen ő csak nagy fehérséget lát.

Gyuri óriás ruhája nagyon elrongyolódott, így újat vett magának, mivel ő csinos akart lenni. Új ruhájában jókedvűen hazaindult, de út közben sok mindenkivel találkozott, akik nem olyan szerencsések, mint ő, és sokkal nagyobb bajok gyötrik őket, minthogy a legcsinosabbak szeretnének lenni. Innen már sejthetjük mi lesz a mese vége.

Tacskó és Dog csak nemrég találkoztak, de nagyon jó barátok lettek. Annyira, hogy legszívesebben minden idejüket együtt töltenék. Azonban a hezitálásuk miatt, karácsonyeste mégis egyedül maradnak. De ilyen többet nem fordulhat elő!