Könyvtár 1x1: Információkeresés – a könyvtári katalógus

Könyvtár 1x1: Információkeresés – a könyvtári katalógus

2021. május 28. 09:00

Említettük már rovatunk legelején, hogy a könyvtárak az általuk gyűjtött dokumentumok rendszerezése folytán válnak többé, mint könyvek puszta tárává. Az egyes dokumentumok feltárása nemzetközi szabványok alapján történik. A feltáró munka egyik korai, ámbár máig használt, szabványosított végterméke a katalóguscédula. Egy ilyen cédulán egy adott dokumentum minden fontos adata leolvasható. Egy katalógusszekrényben meghatározott szempont (általában szerző és adott téma szerint szervezett úgynevezett tárgyi melléktételek) szerint, betűrendben sorakoznak a cédulák. Ezért is hívjuk fel kedves olvasóink figyelmét, hogy a precíz sorrend fenntartása érdekében ne emeljék ki a cédulákat a fiókból. Ha ismerjük egy mű szerzőjét vagy tartalmát, e szisztéma szerint rálelhetünk az áhított műre.

A technológia fejlődésével elkerülhetetlenné vált a katalógus gépesítése. Mivel szabványos adatelemekről beszélhetünk, viszonylag egyszerűen felcserélhetők ezek elektronikus adatelemekre, amelyeket adatbázisban lehet rendszerezni. Ez az adatbázis az elektronikus könyvtári katalógus, az OPAC (Online Public Access Catalog). Napjaink könyvtári munkafolyamataiban alapvető szerepet játszanak a könyvtári integrált rendszerek, amelyek az egyes feladatkörök (beszerzés és gyarapítás, feldolgozás, kölcsönzés) gépesítéséért felelősek. Az egyik ilyen modul a könyvtári katalógus.

A könyvtári katalógus rekordokból épül fel. Egy könyv rekordja gyakorlatilag a katalóguscédula modern megfelelőjét testesíti meg, általában ugyanazokkal az adatokkal: cím, szerző, kiadási adatok, terjedelem, méret. A rekordokhoz csatolt tárgyszavak és melléktételek (személy- és testületi nevek, földrajzi helyek) a dokumentum tartalmát írják körül. Ezek előnye, hogy a katalógus felületén megtekinthetők az azonos tárgyszavakhoz és melléktételekhez tartozó rekordok, vagyis láthatjuk egyazon témához tartozó könyvek címeit. Az újabb fejlesztésű integrált rendszerek már lehetővé teszik plusz adatok csatolását az egyes rekordokhoz. Például egyre inkább terjed a könyvek borítóképeinek, fülszövegeinek és tartalomjegyzékeinek csatolása a rekordokhoz, jelentősen megkönnyítve így a releváns tartalom fellelhetőségét.
A tárgyszavak jelentette rendszerezés ugyan elképesztően hasznos, azonban sokszor nem elégséges az olvasó számára annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy az adott dokumentumra szüksége van-e, vagy sem. Ilyenkor kézbe kell vennie az adott dokumentumot, vagy egyéb forrásból, például  könyvesboltok, antikváriumok fülszöveget, tartalomjegyzéket is közlő weboldalaiból kell tájékozódni. A fenti új katalógusfunkciók ezt a hiányosságot hivatottak kiküszöbölni, ezen felül szemantikus web és szövegelemzést végző mesterséges intelligencia alapú szoftverek további, dokumentumok közötti egyébként rejtett kapcsolatokat képesek felderíteni. Néhány helyen már alkalmaznak ilyen könyvtári információkereső rendszereket.

Hogyan használjuk a katalógust?

Először is, legalább egy szempontot szükséges ismernünk, hogy elinduljunk. A katalógusok többsége legalább három szempont mentén tud visszakeresni az állományban: szerző, cím és tárgyszó szerint. Ha ezekből bármelyiket ismerjük, beírjuk a keresőmezőbe az ismert információt (az alapértelmezett egyszerű keresés általában mindhárom szempont szerint keres) és egyből meg is kapjuk a kívánt találati listát, például hogy adott szerző mely művei szerepelnek a katalógusban. Összetett keresésnél jóval többféle szempont közül válogathatunk és egyszerre több keresőmezőt is használhatunk logikai operátorok alkalmazásával. Ez utóbbiak az ÉS (alapértelmezett), a VAGY, illetve a NEM. ÉS esetén a két keresőmező közös találati halmazát kapjuk, VAGY esetén mindkettő halmaz teljes találati listáját, a NEM alkalmazásával pedig kizárhatunk egyes szempontokat a keresésből. Például egy helyismereti gyűjtemény katalógusában egy adott település intézményeiről keresünk valamit, de például ki szeretnénk zárni a megyei hírlap találatait. Ekkor beírjuk tárgyszónak a település nevét. ÉS kapcsolattal, új mezőben újabb tárgyszónak megadjuk az intézmény nevét, majd a harmadik keresőmezőt NEM kapcsolattal állítjuk be. Itt kiválasztjuk a szempontokból a forrásdokumentumot (vagy valami hasonlót, ami szerepel a katalógusban) és beírjuk a napilap címét. A kapott találati lista a keresett településre és intézményre tárgyszavazott rekordok listáját fogja adni a napilapok cikkrekordjainak kizárásával.

Célirányos keresés mellett a könyvtári katalógusok másik használati formája a böngészés. Itt listaszerűen látjuk a címeket, tárgyszavakat, szerzőket és minden egyéb adatelemet. Ezekre rákattintva láthatjuk a kapcsolódó rekordok felsorolását. Ez akkor hasznos, ha nem ismerünk pontos kiinduló adatokat a keresett témáról.

Mire is jó egy könyvtári katalógus?

Egy könyvtár katalógusának elsődleges feladata, hogy nyilvántartsa az állományt és meghatározza az egyes dokumentumok helyét a polcokon. Minden egyes polcra helyezett könyvtári dokumentumnak vagy egy raktári jelzete, amely pontosan meghatározza a helyét az állományban. A gyűjtemény mindig valamilyen egységes rendszer szerint van elhelyezve a könyvtárban, ügyelve arra, hogy az azonos témájú dokumentumok egy helyre kerüljenek. A legtöbb közkönyvtár és felsőoktatási könyvtár az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) logikája mentén alakítja ki állományát. Ez a rendszer bármilyen témát egy olyan egységesített rendszerbe tud foglalni, amely egy számsorral leírható. Magyarország története a 943.9 kódot kapja, így minden ezzel a témával foglalkozó könyv raktári jelzete ezzel kezdődik. Ezt követi az úgynevezett Cutter-jelzet, ami a legtöbb esetben a szerző vezetéknevének kezdőbetűje és egy szám. A polcon a 943.9-cel kezdődő dokumentumok a Cutter-jelzetek betűrendjében követik egymást. De hogy jön ide a könyvtári katalógus? - kérdezi jogosan az olvasó. Minden katalógusrekordhoz tartoznak példányadatok. Ebből tudjuk meg, hogy az adott című dokumentumból hány darabbal rendelkezik a könyvtár és azon belül mely gyűjteményrészekben találhatók meg. A példányadatoknál pedig fel van tüntetve az adott művek raktári jelzete. Ha tehát az általunk keresett könyv megvan a szabadpolcos kézikönyvtári részben (tehát nem kell raktárból kikérni vagy különgyűjteményben keresni), akkor a feltüntetett raktári jelzet alapján (pl. 943.9 B18) megkeressük, hogy mely polcokon vannak a kilencesekkel kezdődő jelzetek. A gyakran használt témákat külön elválasztólapokkal szokták megjelölni a könnyebb navigáció érdekében, így viszonylag zökkenőmentesen eljutunk a 943.9-ig, onnan pedig ábécésorrendben könnyen rálelhetünk a keresett dokumentumra. Kis rutinnal könnyen meg lehet találni bármit és persze bármikor kérhető a könyvtáros segítsége. Természetesen a technológiai fejlődés ezt a folyamatot is elérte, sokszor már rádiófrekvenciás (RFID) azonosítóchipek vannak a könyvekbe ragasztva. Ezek összeköttetésben állnak az integrált könyvtári rendszerrel, így megfelelő eszközzel (akár okostelefonon is) jelzi, hogy a kötet hol található meg a polcon.

A könyvtári katalógusok egy fajtája a közös katalógus, amely több könyvtár állományát nyilvántartó összevont katalógus. Ilyenkor a példányadatoknál láthatjuk, hogy adott mű melyik könyvtár, melyik gyűjteményrészében található meg. Országos szinten is működnek közös katalógusok. A Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA) és az Országos Dokumentumellátó Rendszer (ODR) összevont közös katalógusa a könyvtárközi kölcsönzés magyarországi alappilére.

Összefoglalva a könyvtári katalógus…

  • nyilvántartja adott könyvtár(ak) állományát;
  • információkeresést tesz lehetővé téma szerinti feltárással;
  • pontosan közli, hogy a keresett dokumentum hol található meg a könyvtár polcain.

Előző rész: Térítéses szolgáltatások

Illusztráció forrása:

Clker-Free-Vector-Images képe a Pixabayen: https://pixabay.com/hu/vectors/kabinet-t%C3%A1rol%C3%A1s-k%C3%A1rtya-index-32810/



Kérdezd
a könyvtárost!