Juharfalvi Emil még egyszer

Astrid Lindgren gyermekkönyveiben színre lépő rosszcsont kisfiú, Juharfalvi Emil naplót vezetett, amelyben különböző csínytevéseiről számolt be. Emil furfangos elméjében ugyanis újabb és újabb haditervek fogalmazódtak meg – többek között arról, hogyan vehetné rá a ház macskáját, Mircit az egérfogásra, miként vihetne még több vidámságot a szélesréti vásár forgatagába, hogyan csalhatná verembe a tanya körül ólálkodó farkast. Nagyszabású tervei megvalósításában otthonának, a svédországi Délföld egyik kis tanyájának valamennyi lakója – a lágyszívű Alma asszony, Emil édesanyja, a nyaklevessel nem spóroló édesapja, Svensson gazda, Ida, a kishúga, a cserfes Lina, a béreslány, Alfréd, a béres, Lukács, Emil lova, az árverésen vásárolt tyúkja vagy éppen Malacjószág, amit azért kapott apjától, mert „józansági fogadalmat” tett - akarva-akaratlan, hol hőseként, hol kárvallottjaként részt vett. A látszólag nemes és bátor tervek megvalósításakor ugyanis többnyire minden balul ütött ki: az egérfogóba nem az egér került, a vásár vidám zsivajába segélykiáltások vegyültek, s a verem foglya sem a farkas lett, hanem a szegényházi öregekre felügyelő, termetes Főnökasszony. Emil beszámolóinak végén azonban az is kiderül, hogy a józansági fogadalom megtette hatását: a csínytevésektől megedzett Svensson Emilből felnőttkorára a falu valaha létezett legjózanabb életű polgármestere lett. A mulatságos kalandjait megörökítő, Björn Berg rajzaival illusztrált gyermekregények önállóan - előzményétől és folytatásától függetlenül - is élvezhetők.