A vidrák éneke

A történet Bársony és Sás szívmelengető történetét meséli el. Bársony a hódcsaládjával él a folyó alsó szakaszán, ahol mindig akad tennivaló. A hódok folyamatosan gátakat, várakat építenek, amihez fatörzseket, faágakat rágnak át és úsztatnak a folyón. Bársony viszont más: kisebb, kevésbé erős, mint a többiek, és a fogaival is csak a fa kérgét képes elrágni, ezért nem tud hatékony segítségére lenni a családjának az építéseknél. Miért más ő, mint a többiek, mi lehet a baj vele, miért nem boldog a családjával? Eközben a folyó felső szakaszán Sás, a fiatal vidrafiú – a Zöldfolyó nemzetség leszármazottja és jogos örököse – próbál megfelelni a nemzetsége, a mestere és az édesanyja, Tüske úrnő elvárásainak, de úgy érzi, hogy mindezekhez ő kevés: nem elég nagy, nem elég erős és nem elég okos. Mindemellett esténként rémálmok gyötrik, amelynek gyökerei a számára láthatatlan múltba nyúlnak. Vajon mi történhetett akkor régen?
A két főszereplő, valamint velük együtt a folyó mentén élő állatok veszélyben vannak. Soha nem látott tavaszi árhullám fenyegeti otthonukat, de Sás úgy gondolja, hogy egy különleges szertartással, amelyen együtt énekelnek a folyónak, kiengesztelhetik. De vajon időben egymásra találnak?

Ez a könyv egy kalandos utazás és egyben tanulságos történet arról, hogy milyen kilógni a sorból, milyen érzés az, amikor nem találjuk a helyünket, ennek ellenére mégis megpróbálunk beilleszkedni egy ismeretlen közösségbe.