Templomok - Dukay Barna fotókiállítása

Dukay Barna bemutatkozása „Templomok” című fotókiállítása.
 

Már általános iskolás koromban jártam a kis falusi iskola fotószakkörébe. Megtanultunk nagyítani, laborálni. A barátomnak volt egy „Pajtás” 6x6 os bakelit gépe, később nekem is valami szovjet gyártmányú, műanyag dobozos, a nevére már nem emlékszem („Szmena, Ljubityel?).  A folyópartot, a szánkózást, az erdőt, egymást, és a kutyámat örökítettük meg. Sok kép ma is megvan a dobozok mélyén. 

Későbbi éveimben budapesti utca részleteket, barátokat, zenekarokat fotóztam, és az első külföldi utamat az Adriára. Felnőve a gyermekeinket és a Balatont, Somogyot örökítettem meg ahol akkor laktunk és dolgoztunk. Én az idegenforgalmi iroda sajtósaként prospektusokhoz, újság hírdetésekhez készítettem felvételeket éveken át. 

Felnőtt családapaként Budapestre kerülve nagy kiadóknál, nyomdáknál reklám szerkesztő és tipográfus munkaköröm volt. Mindkét feladat lényeges része a képszerkesztés.  Újságok, könyvek százait terveztem. Ebben az időben már tudatosan fényképeztem Budapesten és mindenhol, ahol megfordultam. Saját gépeim és laborom volt. Számtalan üzemnek fotóztam reklám céllal, különféle napi, havi lapok részére. Még iskolai tablók készítését is vállaltam. 

A nyolcvanas évek vége felé kinyílt a világ, sok felé utaztam és természetesen fényképeztem Párizstól Ankaráig, Dubrovnikban, Rómában, Athénben, Krétán stb. Főleg diára mert akkoriban az volt a „csúcsminőség”. Ezeket most igyekszem digitalizálni, hogy ne vesszenek kárba. 

Válogatás közben tűnt föl nekem milyen sok fotó készült templomokról, ahol csak jártam. Ez bizonyára nem lehet véletlen. Elgondolkoztatott. 

Gyermekkoromban mindig templom mellett laktunk az orgona és a szertartások hangja kihallatszott, emberek ünnepélyesek voltak az épület pedig impozáns. Ez az élmény nyílván nem múlhatott el nyomtalanul. Bármerre jártam a világban a legtöbb helyen ott voltak-vannak az évszázadok során épült, újra épült különféle stílusú templomok. A maguk sokszor hányatott történetével, rengeteg emberi sors tárházaként vonzzák a szemet és a turistákat,  történeteket, legendákat a jóra és szépre vágyakozást, hitet.  

Számomra, mint fotósnak első sorban építészeti megjelenésük, részleteik, belső tereikben pedig a festményeik, szobraik sokszor idő-ette nagyszerű freskóik, íves ablakaik, oszlopaik a rózsa ablakok, ikonok voltak vonzóak… és az orgonák hangja. Röviden: előttem ők az európai kultúra és művészet esszenciái. 

Rendezkedés, feldolgozás közben jött a gondolatom, hogy milyen szép lenne ebből a sok képből egy „csokrot” összeállítani, jelen esetben a legkedvesebb szentendrei és lengyelországi templomokból.