Lívia a varjú

Lívia, a varjú még fióka volt, amikor kiesett a fészekből. Egy arra járó megtalálta, és a falubeliek tanácsára elvitte az állatmentő Szárnyas Asszonyhoz, hogy segítsen rajta. Az asszonynál rengeteg állat élt, akik sérülten vagy árván kerültek hozzá, igyekezett őket meggyógyítani és a gondjukat viselni. A kis varjút is állatorvoshoz vitte, majd az egyik kendermagos kotlósára bízta, akinek a meleg, puha szárnyai alatt hamar megerősödött, és egyre bátrabban tett felfedezőutakat a kertben. Lívia, a varjúfióka próbált beilleszkedni a baromfiudvarban, ezért megtanult kotkodácsolni, hápogni. Majd, amikor rájött, hogy se nem tyúk, se nem kacsa, a macskák társaságát kereste, de továbbra sem találta a helyét. Egy nap azonban, miután megpillantott egy csapat varjút elrepülni az udvar felett, és hallotta a károgásukat, hirtelen rádöbbent, hogy ő is olyan, mint azok a szürke-fekete madarak ott fenn, csak nem tud repülni. Attól fogva mindennap várta, hogy láthassa őket, és vágyódott közéjük. A véletlenek sorozatának köszönhetően aztán Lívia egy nap a magasba röppent, és a fák ágain összetalálkozott a varjúcsapattal. Vajon mi történt ezután? A csapat befogadta őt? Vajon Lívia be tudott illeszkedni közéjük? Hogyan boldogult a sosem tapasztalt helyzetekben? Van-e dolga a nagyvilágban, és kihez fog hazatérni? Vajon melyik az igazi családja: a szabad varjak vagy a Szárnyas Asszony és a nála élő állatok? Megannyi kérdés, amelyre a választ az Egri Mónika rajzaival illusztrált mesében leled.