mai mesék

A főszereplő kislegény egy napon nekiindul, hogy körülnézzen a nagyvilágban. Útravalóul csak a Tamás bácsitól kapott fél pár bakancsot viszi magával, amely öreg barátja szerint „biztos, hogy szerencsét és sikert hoz viselőjének”.

A szerző, aki egyben illusztrátora is történeteinek, utánozhatatlan humorral, bájjal és találékonysággal eleveníti meg két főhősének: az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit. A felnőtteknek is jó szórakozást ígérő, többkötetes mesefolyam szereplőit mulatságosabbnál mulatságosabb színes rajzok keltik életre.

A szerzőtől megszokott stílusú, humoros, eredeti rajzokkal illusztrált kötet főhőse, Nagypapa kalapvadászatra indul, ugyanis kedvenc fejfedőjének egyik napról a másikra lába kél. Nagypapa nagyon dühös, hiszen reggelente mindig az volt az első dolga, hogy felvegye a kalpagját, este pedig az utolsó mozdulata, amikor azt az éjjeli lámpájára akasztotta.

A vonzó kivitelezésű kötet főhőse a nagyvárosban élő, ötéves Julijuli, aki felnőttkorában mindenképpen tündér szándékozik majd lenni. Legjobb barátja a kissé morózus Mackó, akivel remekül megértik egymást mackó nyelven. A várost járva meséket gyűjtenek, méghozzá különleges felnőttektől.

A gyerekeket egyes szám második személyben megszólító, humort sem nélkülöző kis könyvecskében a látás és a szemüvegesség kérdését járja körül a szerző. Játékos formában ír a rövidlátó nagymamáról, a távollátó nagypapáról, a szemészeti vizsgálatról, a színtévesztésről, és arról, hogy milyen is kisgyerekként szemüvegesnek lenni.

Pettson és Findusz szülőatyja ezúttal álomszerű, varázslatos tájakra röpíti kis olvasóit. A legapróbb részletekig alaposan kidolgozott, színes képek önmagukban is mesélnek. A gazdagon burjánzó rajzok, amelyekben megannyi humoros részlet vár felfedezésre, Nordqvist senkivel sem összetéveszthető, egyedi stílusában idézik meg a gyermeki fantáziavilágot.

Az esztendő minden napjára kínál egy-egy rövid mesét az igényes, rangos válogatás. Elvezeti az óvodás- és kisiskolás korú gyerekeket a népek meséinek forrásvidékére, fölmutatja az angol és az amerikai, az indiai és a francia, a svéd és a japán, a lapp és a finn folklór gyögyszemeit.

Az öreg Pettson és szeleburdi macskája, Findusz együttélése nem gondtalan, hiszen a kandúr már hajnali négy órakor elkezd ugrabugrálni, amikor gazdája még javában aludna. Nem tudnak közös álláspontra jutni ebben a kérdésben, ezért Findusz elhatározza, hogy elköltözik. Pettson először megdöbben, de aztán úgy dönt, hogy segít a cicának.

A tarkabarka képeskönyv főhősei a kuflik. Kik is ők? „Nem is kifli. Nem is kukac.” Van köztük kövér, meg sovány, kicsi és nagy, és mindig jönnek-mennek, de nem tudni honnan hová. Mindig van náluk zsebásó, amivel szükség esetén kufliüreget tudnak maguknak ásni. A rét közepén álló Kupacban hét kufli lakik, akik hosszú, fárasztó vándorlás után kötöttek itt ki.

Döbrentey Ildikó harmincöt meséjét a kicsik és a nagyok is a ráismerés örömével hallgathatják, illetve olvashatják, hiszen A világjáró teknős, A négy törpe, a Kalaposmanó, A háromfejű sárkány és a többi mesefigura története a televízióból már ismert.

Döbrentey Ildikó három csokorba rendezte legújabb meséit. Az első (cím nélküli) fejezetben szó esik egy sárgafűzös kiscipőről, Durciról, a messzi Afrika legmélyebb tavában élő csíkos bölcsőszájú anya legkisebb porontyáról, Matykóról és legkedvesebb barátjáról, a Duna vizében élő varázskrokodilról, a fekete báránykáról és még sok egyéb „mesére érdemes” kedves élőlényről és tárgyról.

Az Égbőlpottyant esti mesék világa a létező világok egyik legjobbika, ahol minden elrendeződik, ahol nincs helye a bánatnak, és gyógyír találtatik minden sebre. Pedig itt is adódnak bonyodalmak: Hideglábú manónak kilyukadt az utolsó pár zoknija; egy apró hajócsavar úgy érzi, semmitérő (A hajómanó meséje); Zsiráf atyafi a magánytól szenved, hasonlóképpen az árva királylány is. S mi történik?



Kérdezd
a könyvtárost!