gyerekvers

A szivárvány minden színében pompázó vidám rajzokkal illusztrált kis kötet sokak számára ismerősen csengő, klasszikussá vált gyermekverseket tartalmaz. Weöres Sándor ugyan nem szándékozott kifejezetten gyermekverseket írni, ám kiváló ritmikájú, remek ötletekkel teli költeményei a legkisebbek számára is nagy élményt nyújtanak mind a mai napig.

Bartos Erika ezúttal is maga illusztrálta gyermekeknek szóló verseit. A tarka, kedves illusztrációk remekül illeszkednek a gyermeki lélekhez közelálló témák ihlette versekhez. Család, növények, állatok, városi járművek, csupa-csupa olyasmi, amely nap mint nap foglalkoztatja a gyerekeket.

A magyar népköltés gyöngyszemei foglalják keretbe a karcsú kötet verseit. Az altatók­ban, a szunnyadó kis "bubáknak" szóló versekben gyermekléptékben mérve nyílnak meg a távlatok: "Csicsíja-bubája, / elment a mamája / Pestre meg Budára. / Hoz neki kalácsot, / hajába szalagot, / csicsíja-bubája." Beválogat egykor népszerű, mostanában feledésbe merült vereseket pl.

A szállongó hópihékkel megérkező téli ünnepeket köszöntik a lapozó hangulatos képein a gyerekek s az erdei állatok. Radvány Zsuzsa rajzai elsőként egy Weöres Sándor-vers klasszikus sorait elevenítik meg (Suttog a fenyves), majd pedig Várkonyi Katalin gyermekversét (Ezüstfenyő, szép sudár) illusztrálják.

Zelk Zoltán csodálatosan értett a gyerekek nyelvén. Társaságukban ő is "visszaváltozott gyerekké, valóban gyermekszívvel, gyermeki önfeledtséggel játszotta velük a lovacskát és a gombfocit, a szembekötősdit és minden mást, amit gyermeki ötlet és jókedv kitalált".

A két kötetben megjelent, igényes kiállítású munka lapjain több mint kétszáz mondóka, játékos hangulatú, rövid versike köré teremt Füzesi Zsuzsa színes mesevilágot.

A történet a főhős, Kisbence életének alakulását pólyás korától az óvodai középső csoportos időszakáig kíséri végig Varga Katalin meséje. Az átlagos magyar családtól leginkább gyermekeik számában tér el az a kis közösség, amelynek negyedik tagjaként megszületik a testvérei által „használhatatlan pólyásnak” nézett Kisbence.

Szabó Lőrinc klasszikus értékű életművéből Steiner Ágota gyűjtötte össze mindazt, ami gyermekeknek íródott. A költő szemléletessége, játékos képzelete nyomán megelevenedik a baromfiudvar (Falusi hangverseny), a téli hóesés (Esik a hó) a tavaszi rügyfakadás (Nyitnikék, Nefelejts) vagy akár a gyermeki kéz (Sokat tud az én kezem).

A kötet kihajtható lapjain sorakozó két versszakos versikék mindegyike egyet tudakol: merre van erdő-mező, „tenger, folyó, kék patak” állatainak – gyíkok, rókák, méhek, halak, sünök, mackók, őzek, csigák és madarak – otthona.

„Haj, duj, dudálom, ez a gombóc nem álom. Szilva ül a közepén, mint egy félénk vőlegény...” „…vigyázok én mákra, retekre, babra: minden kert egy abrakadabra…” Csoóri Sándor ezúttal a legkisebbeket örvendezteti meg költeményeivel, tanúbizonyságát adva annak, milyen jól ismeri a gyermeki lelket.

Az eredetileg több mint harminc évvel ezelőtt megjelent kötet felújított kiadását Pásztohy Panka bájos, színpompás illusztrációi kísérik. A két ciklusba rendezett, igényes válogatás első része az egy-két éves gyerekek szüleinek és a bölcsődei gondozónőknek kínál választékot könnyed rímelésű, rövid versekből, népi játékokból (Ciróka; Sétálunk, sétálunk).

Gazdag Erzsi pár soros versikéit hallgatva egy teljes esztendőn át, kikelettől újabb tavaszig lehetnek részesei a gyerekek a természet változatos szépségének, örömeinek. Tavasszal a mező rigófüttytől, pacsirta énekétől hangos (Adok neked három verset), kisrigót ringat a fészkében a nád (Ringató), virágról virágra röppen a pompás pávaszempillangó (Száll, száll a pillangó).



Kérdezd
a könyvtárost!